Kinyomta.
- Mi a baj?- Bill szemébe aggodalom volt! Oda ment és átkarolta bátyát.
- El akarják venni a picit tőlem de én nem fogom ezt csak úgy kagyni!

Vacsora után Alicet ágyba tették, Tom vele maradt még. Még belegondolnia is rossz volt abba mi lenne ha elvennék tőle a picit. Lehet hogy nincs még itt olyan régen de ez a pár nap épp elég volt ahoz hogy az egész életét megváltoztassa. És nem ez volt az első hogy ilyen nagy változások mennek végbe benne, az első Bill volt az ő Billje! Milyen rég nem voltak együtt. Lehet hogy egy ágyba alszanak de semmi testiség nincs köztük Már nem is egy takaróval alszanak már nem bújnak egymáshoz az életébe bekötözött egy kishölgy aki nagyon fontos a számára és az sem érdekli ha nem tőle van! Mióta Alice vele van sokkal felnőttesebben gondolkodik nem jár szórakozó helyekre, nem megy haza hullarészegen. 

- Bill alszol?
- Nem, téged vártalak.
- A pici alszik.
- Tudom, ha nem aludna akkor még nem jöttél volna.
- Gondolkodtam, tudod, ... kettönkről!
- És? Mire jutottál?
- Arra hogy örülten vágyom az érinésedre!

Tom egy szál boxebe bebujt Bill mekké és magához húzta öccsét.

- Olyan rég akudtunk egy takaróval.
- Tudom mostanába elég fáradt vagy befekszel az ágyba és már alszol is.
- Szeretnélek szeretni, és annyira szeretlek és ... elég hülyén fogalmaztam igaz?
- Tudom hogy szeretsz, ez a lényeg.

Bill megcsókolta bátyát és megfeletkezve az egész vikágol hogyta, hogy a mámor elsodorja. A vékony kis poló ugy került le róla hogy észre sem vette. Bátya karjaiba mindig biztonságba érzi magát és most azt is érezte hogy mennyire hiányzot neki.

A ékkel olyan gyorsan elszaladt hogy arra eszméltek fel hogy a pici sír.
- Mennyi az idő?- Bill még nem akarta hogy vége legyen nem akarta hogy báttya forró ajka elszakadjon testétől.
- 5:30 mostanába egyre többet alszik este. Még párhónap és átaludka az egész estét.
- Már alig várom.

Tom magára kapot egy boxeralsót és kiment.
Pár perc mulva egy kis csöpségel a karján jött vissza. Bettete az ágyba Bill mellé és ő is befeküdt.

- Ez most komoly? Azt hittem hogy... á mindegy.
- Csak egy picit lesz itt velük neki is szüksége van a szeretetre.
- Jó, tudom de ő az elmult napokba nagyon sok szeretetett kapot tőled, én meg alig és szükségem van a szeretetedre.
- A mai nap együtt leszünk. Édes hármasba jó?
- Rendben.
Bill felült és áthajolt az ágyon csókótadni Tomnak.
-Úgye tudod hogy nagyon szeretlek.
- Igen, tudom!- Mosolygott és magához húzta öcsét.
- Hé még a végén össze nyomjuk a picit.- Húzodott el Bill és az ölébe vette Alicet.

A pici perceken belül vissza aludt, Billt pedig elkapta az az érzés mijen jó lenne ha neki is lenne egy saját gyereke, aki tényleg az övé és vele lenne, ő lenne a legjobb apa a világon.
Hirtelen elszégyelte magát. Soha nem érzet még ilyet, soha nem akart gyereket, és nem is nézet úgy a lányokra ahogy az olyan fiúk mint a bátya. 
Hirtelen zavarát bátya is észre vette.

- Mi a baj?
- Semmi!
- Látszik radjtad!

Bill felemelte a picit és kimászot az ágyból.



- Mindjárt jövök.

Kiment. Tom nemtudta mit csináljon ezzel visszadőlt azágyba és a takarot a fejére huzta.

Perceken belül egy meleg test simult hozzá, lágyan átkarolta őt ajkuk össze ért.

- Elmondod végre mi a baj?

- Úgy sem értenéd!

- Probáljuk ki!

- Én is szeretnék egy saját picit! De nekem te vagy a legfontosabb és annyira jó hogy neked van egy kislányod, de nekem nem lesz soha.

- Ne mondj ilyet!

- Nem foglak megcsalni soha!

- Úgye te sem gondolod azt hogy mi egymás mellet fogunk megöregedni!

- Tesék? Neked én nem jelentek semmit?

- De, a tesom vagy, egy kicsit mostanába tulságosan is szerettük egymást.- Tom sem értette hogy miért mond ilyet.

Bill kiszált az ágyból és otthagyta.

Nem tudta hogy mit csináljon nem tudta hogy kihez menjen hisz senki nem tud róluk. felöltözött megfogta a kocsikulcsot és kiszaladt a házból.